Csernyus Lőrinc nem tipikus műegyetemi építészmérnök, sokkal inkább építő, művész, közösségfejlesztő, kutató és kalandor. Kerüli a hagyományos megoldásokat az élet minden területén, ettől lesznek sajátosak épületlényei is. Gyakran kerül kapcsolatba tipizált tervek alapján megépített házakkal, de egyedi gondolataival átváltoztatja azokat egy közösség szájíze szerint. Építtetői büszkén használják, gondozzák új otthonukat és az időközben köttetett barátságot is hosszú éveken át. Szabadkézzel rajzol, töltőtollal ír, kelta népzenét hallgat, mégis egy világot látott modern alkotó, aki nyitott szemmel vezet és rengeteget fényképez. Remek pedagógia érzékkel, élményeiből táplálkozva a megszerzett tudásanyagot jól vegyítve továbbörökíti az arra érdemeseknek. Barátai a művésztársadalom legkülönbözőbb figurái, gyakran megrendelői sem hétköznapi alakok, munkái pedig vidámságot sugároznak. Nagyvonalú gesztusokkal kezdi a tervezést és irányítja munkatársait. Ösztönlény, aki mindennél többre értékeli az eleganciára épülő műveltséget. Hisz a peremvidék felemelkedésében, a hagyományok továbbélésében és a falufejlesztésben – fővárosi létére – ennek szentelte alkotó pályáját.